A lakhatási szektor problémáit minden szinten komolyan kell venni.

A társasház olyan lakhatási formává vált, ami körül mesterségesen szított ellentétek, ködös szolgáltatások és az állandósult pénzhiány a jellemző. A többnyire műszakilag lerobbant épületek felújításával az önkormányzatok saját erejükből próbálkoznak megoldást találni. Az állam az idei évtől szervezetten próbál segítséget nyújtani. E két forrás együttesen sem elégséges a meglévő problémák kezelésére. A több tízezer folyóméternyi függőfolyosó, a több százezer kémény, a sok tízezer tető több száz milliárd forintnyi munkát hordoz magában. Az elmúlt 10 év szolgáltatási áremelései a közművek árainak 1000%-ot meghaladó áremelése elapasztotta a társasházak saját forrásait.

A pénzügyi-számviteli szabályok és rendeletek cégként kezelik a társasházakat és még az adózott forintokat is újra adóztatják. A jogszabályi környezet lassú, bürokratikus, helyenként értelmetlen szabályokat ró a lakhatásra.

A társasházi szektor, mely húzóágazat lehetne, jelenleg egy "lesajnált" helyzetbe került. Amennyiben ez a helyzet megmarad, évek múlva csak egy himnusz jellegű vallásos ének fog szólni Európa talán legszebb épületegyütteseiről.
Langer Iván

…………………………………

Változás

A változások szele folyamatosan érinti a lakosságot, csak nem mindig okoz örömet.

A pályázati lehetőségek bővülésével a társasházak egy része esélyt kapott a megújulásra, de pénzügyi erőforrásokat kellene biztosítani a régi privatizált bérházak felújítására is.

A jogszabályi környezet az új társasházi törvénnyel azért kedvezőbben alakult, de a bürökratikus eljárások sora ellenben bővülőben. A 2001. évi közműárak a mai árakhoz képest vonzó díjszabását ma már visszasírja a lakosság. A „lesajnált” helyzet némiképp javult, de csak panel téren.