Ezen téma elsősorban kis hazánk fővárosára igaz fokozottan, hiszen Budapesten találhatóak tömegével olyan épületek, amelyek műemléki védelem alatt állnak, illetve műemléki jelentőségű területen fekszenek.
A cikk megírására azon egyszerű gondolat bátorított, hogy egyre gyakrabban találkozni olyan esetekkel, melyek kárvallottjai olyan eszmei értéket képviselnek, amekkora értéket a "rongálók" talán soha életükben nem fognak az utókorra hagyni. Természetesen itt épületekről beszélnék, és elsősorban olyanokról, amik ma már mint rendes társasház töltik be funkciójukat. Nem ritka közöttük a 100-120 éves sem, és még mindig az eredeti burkolatok láthatóak, főként a belső terekben.

Ilyen épületbe lépve még a legérzéketlenebb egyénekben is megmozdul valami, valami megfoghatatlan és magával ragadó érzés. Talán a kifinomult részletekben rejlő, minőségi anyagokból készített és freskókkal díszített boltívek? Vagy azok a robosztus...