A Társasházi Háztartástól a Társasházi Magazinig göröngyös út vezetett. A zökkenőket csak az emberi tényezők helyezték az útra, és nem azért, hogy erősítsék a küzdőszellemet.

Mint a mesében egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leleményes ember, aki fantáziát látott a társasházi szektorban és annak élharcosában Langer Ivánban. Felvette a hétmérföldes csizmáját és megkereste az okos Ivánt, kinek is felvetette egy közös újság lehetőségét. Meghányták – vetették a dolgot, majd bejegyeztették a Társasházi Háztartás című folyóiratot. A munkát testvérisen megosztották, egyik lett a kiadó, másik meg a szerkesztőség. A két tulajdonos pedig lelkendezett, de jó ez az újsággyerek! Konferenciát is szerveztek, de a haszon na hova ment? Az idő haladt, a lelkesedés maradt, de közben minden munka az Ivánékhoz ragadt.
Szerkesztőség hű de jó, csak a kiadói munkával együtt, igen sok vele a meló. Anyagot gyűjteni, szerkeszteni, tördeltetni, lapot zárni, nyomdába vitetni, hirdetőket, szerezni, előfizetőket és bevételt gyűjteni, könyveltetni, mindent kifizetni. A végén a kész lapot a kiadóba vitetni és az előfizetők egy részéről meg némely hirdetésről semmit sem tudni, csak a költségeket állni, már nem is olyan jó. Szerkesztőség csalódottan gondolt egyet, és ………..

Kárpáti Ilona mesemondó