A bíróság az emberek szemében az igazság megtestesítője, ha ebben csalódnak, a fennálló rendszerben rendül meg a hitük.

Az, hogy a magyar bíróságok működése sok szempontból hagy kivetnivalót maga után, már talán sokak előtt ismert volt, azonban hogy esetenként súlyos problémák jellemzik az igazságszolgáltatás rendszerét, azt feltehetőleg csak akkor lehet igazán megismerni, ha valaki egy konkrét eljárást figyelemmel végigkísér. A közismert problémák, mint az ügyek elhúzódása vagy a jelentős ügyteher miatt túlterhelt bírók nem igazán ügyfélközpontú magatartása, eltörpülnek az alábbi súlyos kérdések mellett.
Nem oly rég másodfokon helybenhagytak egy olyan elsőfokú ítéletet, amely több szempontból is hagyott maga után kivetnivalót. Tették ezt igazán figyelemre érdemes indoklással és annak ellenére, hogy az alperes felhívta a figyelmet: alapvető eljárásjogi hiányosságok, hibák történtek az elsőfokú eljárás során. A bírák elolvasták, meghallgatták, ám nem biztos, hogy meg akarták érteni, mit olvasnak, illetve hallanak. Az közismert, hogy Iustitia szeme be van kötve, de az nem, hogy a bizonyítékok megtekintésekor sem húzza félre a kendőt, arról pedig végképp nincs adat, hogy a hallásával is problémái volnának. Mert jelen esetben ez történt: a rendelkezésre álló okirati bizonyítékokat a bíróság részéről valószínűleg senki nem vette szemügyre, a tanúvallomások pedig ugyan elhangzottak, de csak az számított érdekesnek közülük, aki vagy ami a kereseti kérelem érdekeinek megfelelt, ez pedig felveti azt a súlyos kérdést, hogy …